A bölcsesség az, amikor Valaki Isten segítségével ügyesen használja a megértett tudást. Mestere lettél az Atya mentorlásának. A bölcs ember az, aki Isten elvárásaival megegyező módon él, vagy akar élni. Ez egy folyamat hatása a mennyből az Egyház számára. Lehet eseti és van folyamatos hatása.  „Íme az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” (Jób 28:28)

Az istenfélelem terén is sokat tanulhatunk még korunkban, amikor erről nem nagy divat beszélni - sokkal inkább azt hangsúlyozzuk, hogy Isten a segítőnk, jótevőnk, irgalmazónk stb. Az emberi lény számára is ellentmondásos, hogy szeretni és gyűlölni egyaránt képes. Isten számára kevésbé az, főleg, hogy a szeretet ellentettje nem csak a gyűlölet, hanem a félelem (lásd 1. János 4:18). Ha gyűlölünk, akkor még mindig érzünk valamit az adott személy iránt. Ennél rosszabb az apátia, a teljes közömbösség állapota. Ez határozottan nem az a félelem, ami az Istenfélelem szóban jelenik meg, ami maga a bölcsesség kezdetét (Péld 9:10) és a gonosztól való eltávozást jelenti (Jób 28:28). Mikor a Szentírás az Istennek utálatos dolgokról beszél, akkor azt is mindig világosan kifejezi, hogy utálatának tárgya a bűn és a gonoszság.

Az „Úr félelmének” egészséges megértése Istenről alkotott nézetemen múlik. A jira (יִרְאָה) a legáltalánosabb héber szó, amelyet a „félelem” kifejezésre használnak az Isten félelmével összefüggésben. Az Úr félelme azt a hozzáállást képviseli, hogy felismerjük: teljes mértékben rá vagyunk utalva az irgalom, a szeretet, sőt létezésünk kapcsán is.

Az Istennek félelme azt a hozzáállást képviseli, hogy felismerjük: teljes mértékben rá vagyunk utalva Istennek irgalmára, a megbocsátására, sőt a létezésünk kapcsán is függő viszonyban állunk Ő vele. Az Istentől való félelem azt jelenti, hogy világosan megértem, ki az Isten, és hogy saját bűnös természetem hogyan állít konfliktusba az ő természetével. Ez azt jelenti, hogy már tudom, egyetlen reményem az isteni kegyelem. 

Az „Úr félelmének” egészséges megértése az Atyáról alkotott képemen-nézetemen múlik. Ha ismerem a Szentírás Istenét az „Úrtól való félelem” másképp fog kinézni, mintha égi zsarnokként tekintenék rá. Ezért ismételten azt tanácsolom az embereknek, hogy folytassák azt a következetes gyakorlatot, az Írásokkal elmerülve töltsenek időt Jézus és az Atya szeretet kapcsolatának felismerésére és a láthatatlan Isten látható szeretetének kifejeződésének mélyebb, intimebb megtapasztalására.