Jézus Krisztus dicsőséges képéről (eikón) ma kevés szó esik az egyházban. Az Írás azt is jelzi, hogy az ember létének oka nem önmagában, hanem Istenének dicsőségében van, aki arra rendelte az embert, hogy ismertté tegye, képviselje Őt, valamint lényével, cselekedeteivel az Atyának és a fiának dicsőségét kisugározza a látható világban.
A Bibliában a képmás azt jelzi, hogy az eredetiről alkotott kép, a hasonlóság pedig azt jelenti, hogy az ember az eredetéhez, azaz Alkotójához hasonlít. Az istenképűség és hasonlóság hordozza az emberben Istenéhez való személyes közösség képességeit. Isten a dicsőségét megosztotta az emberrel. Ez az ember célját és lényegét adja a jelentől az örökkévalóságig.
A szeretettel együtt születünk. A félelemre megtanítanak. A szeretet egyben szellemünk intuitív tudása. Ez az a „más és túlvilág”, amelyre vágyunk. Krisztus nem tanítás, a csodák bemutatása szeretetéből. Mindenkinek kötelező elvégezni a szeretet nevű tanfolyamot, egy életen át. A szeretet jelenléte tudatosan hozza el a dicsőséget!
1 Ha emberek, sőt angyalok nyelvén szólhatok, de nincs bennem szeretet (amely Isten irántunk és bennünk való szeretete ihlet), akkor csak hangos gong vagy zengő cimbalom vagyok. 2 És ha van is prófétai hatalmam (az isteni akarat és szándék értelmezésének ajándéka), és megértek minden titkos igazságot és misztériumot, és birtokában vagyok minden tudásnak, és ha van is [elegendő] hitem, hogy hegyeket tudjak elmozdítani, de nincs bennem szeretet (Isten szeretete), semmi vagyok (egy haszontalan senki). 3 Még ha kiosztom is mindenemet [a szegényeknek, hogy élelmet adjak], és ha átadom a testemet, hogy elégessék, vagy hogy dicsőséget szerezzek, de nincs bennem szeretet (Isten szeretete), semmit sem nyerek. 1 Kor 13:1-3
A szeretet alapú szövetség célja: egység és egyesülés. Ebben az üzenetben megnézzük az egység, igazság és a szeretet összefüggéseit. Az Efézusi levél 4-dik fejezetének tematikája a menny tervévét ismerteti meg velünk. A szerette állandó erejét, amely az egyetértésben szabadul fel.
Az egyetemes, mindeneket betöltő, a mennyekben és a földön is jelenlévő Krisztusnak szüksége van egy Testre, hogy az az Ő teljessége legyen. Pünkösd Krisztus teljességének kiöntése lett. Kedves testvérek, ne valamiféle tannak tekintsétek pünkösd ünnepének beteljesedését. Látnotok kell, hogy ma a tényleges, gyakorlati, jelenlévő gyülekezet minden helyen Krisztus teljességéből ered. Más szóval a tényleges Gyülekezet ma Krisztus része és a TEST gyakorlati kifejeződése a pünkösd erejével
Ezekben az üzenetekben az egy Testtel és az egy Szellemmel fogunk foglalkozni. Mindannyian tudjuk, hogy az Efézus –i gyülekezetnek írt levelében Pál, hangsúlyt tett a Krisztussal való egység fontosságára. Kettő fontos dologgal találkozunk: az egyik a Test, a másik a Szellem. Mivel a gyülekezetben számosan kaptatok sokféle tanítást, tapasztalatot, tudjátok, miről beszél a Szentírás, amikor az egy Testről és az egy Szellemről tesz említést. Az Úr mindig a beszélő ember szellemével van. Miközben beszélek, a szellememben érzékelek. A szellememmel érzékelem, hogy nagy gyógyulásra van szükség annak felfogásához, mi is Krisztus főpapi imájában említett egység és annak célja…
A világos célok kitűzése fontos minden feladathoz, de különösen létfontosságú, amikor Krisztusban való növekedésünkről van szó. Ebben az üzenetben a Szentíráshoz fordulunk a szellemi-lelki növekedés céljának meghatározásához.
Ebben a sarkalatos üzenetben megnézzük Dávidot, aki leírja a 133. zsoltárt. Az egység tematikáját ismerteti meg, azt az állandó erőt, amely az egyetértésben szabadul fel. Ez az egység isteni összeszerkesztése. Isten ereje, áldása és kegyelme oda áramlik, ahová Ő parancsolja, hogy menjenek. Amikor a hívők egységben jönnek össze, az Ő felkenésének olaja szabadon áramlik bennük - és akkor látunk megnyilvánulásokat, csodákat és áttörést.
Amikor az Úr Jézus az építkezés szisztémáját elmondta, hogy kősziklára építkezzünk, akkor világossá tette, hogy mi legyen az elsődleges az életünkben. Sokan közülünk régóta ismerik ezt a verset a Szentírásból, de nem ismerték fel, hogy ez magában foglalja a hatalmat bármely területünk megváltoztatására is. Ahhoz, hogy elsődlegessé tegyük a helyes fejlődést aszerint, ahogy Jézus tanította, át kell törnünk a titkon, ami körülveszi azt, és fel kell fednünk az igazságot, amit Isten ki akar jelenteni nekünk az Ő Szaván keresztül. Csak olyan magasra mehetünk, amekkora kijelentést befogadunk, tehát bele kell néznünk a Szentírásban, ahhoz, hogy beléphessünk a királyságbeli életbe, amiről Isten gondoskodott számunkra.
Még...
Egyházban a probléma nem az isteni feltételekkel (ígéretekkel) van, hanem a fejlődéssel, figyelemmel és a fegyelemmel. Jézus szerint a homok kapcsán mindketten olyan talajba léptek, amely nem volt alkalmas arra, amit építettek. Egyikük átásott rajta, mert megértette az alapozás erejét, a másik pedig nem tartotta fontosnak, hogy a talaj nincs készen arra, amit az ő elképzelése látott. Tudjuk jól, nem lehet kőszikla nélkül fejlődni. Tehát amikor az Ige cselekvői leszünk, a szikláig fogunk ásni. Ha az Ige hallgatói vagytok csak, akkor előkészület nélkül fogadjátok az ígéretet. De ha az Ige cselekvője is vagytok, akkor fel fogtok készülni az ígéretre, mert tudjátok, hogy az ígéreteink elég nagyok ahhoz, hogy igazolja a felkészülés és fejlődés fontosságát.
Jézus azt mondja, hogy az Ige hallása nem feltétlenül épít házat. Most értsd meg, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Jézus ezt feleli:- De nem akarom, hogy csak hallgassátok az Igét. Azt akarom, hogy megtegyétek az Igét. Nem akarom, hogy csak halljatok a gyógyulásról. Azt akarom, hogy menjetek „ide meg oda”, és tegyétek a kezét a betegekre. Azt akarom, hogy aktívan vegyen részt abban a folyamatban, hogy megpróbálja megtenni azt, amit hall, mert amikor az, amiben hiszel, beszivárog a viselkedésedbe, ez ad alapot. Amikor az, amit hiszel, beszivárog a viselkedésbe, a folyamat alapot ad.
A kinyilatkoztatás egy személyes jellegű esemény mindig, vagyis Isten, mint egy személy szólítja meg személyünket. A kinyilatkoztatás Istenkifejeződése, amely által valakit személyes módon jelenlétébe hív. A vele való intim közösségre. Ez nevezzük a kősziklán való építkezésnek. A kőszikla jelensége mindig Krisztus megváltói munkájának folyamatos beavatkozását eredményezi az ember sorsába.
A kereszténység kinyilatkoztatás alapú és tartalmú ismeretre épít. Krisztussal való ismeret adja a keresztény identitást. Isten nem változtatta meg a kereszténnyé válás folyamatait és eseményeit. Az egyház lényegét mutatja meg, amikor Péter először személyes kijelentést kapott az Atyától Jézus Krisztus személyére vonatkozóan. A kijelentést megvallotta, s ezután mondta Pétert boldognak a Messiás. ezután kezdte csak tanítani az egyház (ekklészia) lényegéről. Isten szólítja meg és hívja az embert, hogy Jézus Krisztusban megismerje üdvösségét, személyes módon hittel elfogadja azt, és ennek eredményeképpen jön létre az ekklészia. Az Egyház.
